Őrizd a pillanatot



Tudjuk jól, hogy milyen hamar felnőnek! Botond egy hét múlva már hat éves lesz! Imádom, mindet, nagyon!
De rohanó világban élünk és a sűrű hétköznapokban elfelejtünk picit megállni és meglátni, hogy mennyire ügyesek, szépek, érdekesek és rendkívül szórakoztatóak a gyerekeink.
Mindig csak a következő lépést hajszoljuk, amit még "a kályhától indulva" kényszerít ránk a környezetünk. Ha megismerkedtünk, mikor lesz az esküvő. Ha megvolt az esküvő, mikor jön a baba?! Ha megszületett az édi-bédi trónörökös, mikor lesz a következő?! Neki is örülünk gyorsan, mikor a két fiú után, folyton jön a kérdés, ugye lesz harmadik, hátha kislány....
A csecsemő mikor gagyog már? Ha átfordul, akkor mikor mászik végre? Ha nagy ügyesen átküzdi magát a földön heverő plüss mackón, akkor jaj, de jó lenne, ha végre már járna...

Most álljunk meg! Tegyük le a kütyüt és vegyük észre őket, mert holnap már hiába sírunk, hogy olyan hamar felnőnek. Igen, nagyon gyorsan megy az idő. Én sem értékeltem eléggé. Nem becsültem meg eléggé azt, hogy egy álom vált valóra azzal, hogy három, egészséges, gyönyörű fiam van.
Jajongtam, hogy milyen nehéz 40 fokban, dagadt lábakkal buszozni a vizsgálatokra, hogy éjszakázunk, hogy fáradtak vagyunk... a második "körben" már ügyesebbek voltunk és tanultuk a hétköznapokat élvezni és azt hiszem, harmadjára értünk be arra, hogy lássuk teljes egészében, hogy a sok-sok nehézség mellett, ez fantasztikus dolog.

Ülök az asztalomnál, nem túlzok, mikor azt írom, hogy szorít a torkom, nyelem a könnyeimet és ragasztgatom a baba kincseket: előkerül egy kis cipő, amit mindig csak pár pillanatra hordtak a fiúk, mert hihetetlen nagy tappancsokkal születtek; a  cumi és a lánc,amit sosem szabad otthon hagyni, ha elindulsz otthonról, mert még a kapuban a földre hajítják a cumit;  a rágóka, amit számtalanszor hűtöttünk le, hogy csillapítsa a fájdalmat, amit az előtörő kis fogak okoztak, mind a három fiúnál.






Előveszem a régi képeket és megscrappelt oldalakat és mosolygok, visszaemlékszem és örülök, hogy mégis megéltük, örülök, hogy sokszor mégis észrevettük, ott és akkor, hogy csodálatosak!

Technikailag először felragasztottam a tárgyakat - máskor előre fogom lealapozni, mert jobban körbe fedhető - majd fehér gessoval lealapoztam. 
A színeket misttel, média inkkel és szivárvány porral vittem fel. Az egységesítéshez folyamatosan fröcsköltem fehér vízfestékkel, és vizezett akril festékkel vegyesen.









Stencillel és stuktúr pasztával vittem fel a kis kockákat. Bélyegzés és még egy kis fröcskölés. Nagyon szeretem én is a szemcsés díszítő elemeket, így itt is használtam.


A termékeket megvehetitek a Sugallatok webshopban:

http://www.scrapbookshop.hu




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések